Fél éve meghaltam.Azóta angyal voltam, de a Legfelsőbb Lény küldetéssel bízott meg: Boldoggá kell tennem a Bevésődésemet (akit nem is ismerek), Jacob Blacket.
Cserébe vissza kaptam emberi tulajdonságaimat, csak annyira maradtam angyali, hogy nem tudok meghalni.Életem tizennyolc évét Los Angeles-ben töltöttem...Ám egy januári napon megerőszakoltak és megöltek...Drasztikus halálomat követően a szüleim és az öcsém, Brandon elköltöztek New Yorkba.
De ennyit a múltamról...Most a jelen a fontos...La Push-ban fogok élni és Jake-t boldoggá teszem.Ez a dolgom.Igaz...Még nem láttam soha életemben és Ő sem engem, de Ő, a Legfelsőbb Lény azt mondta, örök szerelemre vagyunk ítélve Jacobbal.
Most hogy bekanyarodtam La Push utolsó utcájára és megpillantottam az utolsó házat, ami az enyém a múltam eltűnt.Végre tényleg ÚJ életet kezdhetek, egy ÚJ emberként, egy ÚJ és mindent elsöprő szerelemmel, Jakkel együtt...
A kocsim megállt a ház előtt.Elismerően bólintottam a házat nézve.Megfordultam és a szemközti, Black házra néztem.Ott lakik Ő, az igaz szerelmem...
Ronny, a négy éves kutyusom, aki Borden Collie elégedetten ugrott ki a hátsó ülésről.
-Mit szólsz pajti?-Vakargattam meg a füle tövét.
Ronny vakkantott egyet majd leült a lábamhoz.
Ekkor a Blach ház elé egy fekete motor gördült be...
-Ő az!Ronny!Ő Jacob!-Súgtam a kutyámnak.
A széles vállú, izmos, bőrdzsekis srác levette a bukósisakját és leszállt a mocijáról.
Nem akartam feltűnősködni ezért inkább egy jó súlyos dobozt vettem ki az Audim hátsó üléséről.
Könyvek voltak benne.Két könyv, a kupac tetejéről leesett.
-Ó a francba!-Tettem le a kocsi tetejére a dobozt, hogy velvegyem a két elvámdorolt könyvet, de valaki megelőzött...
-Ezt elejtetted!-Nyújtotta a kezembe a könyveket valaki.
Felpillantottam az arcára és amikor megpillantott engem megmerevedett.Remegni kezdett...
-Öhm...Köszi.-Vettem el a könyveket tőle.Tudtam mit jelent a remegés.s én is így éreztem.Ez az első találkozásunk volt...Bevésődtünk...Végleg...
-Én...Őőő...Nem...-Hebegett.
Megragadtam a karját.-Nyugi, Jake...-Súgtam neki.
-Te honnan?...Ki vagy...Te?-Kérdezte döbbenten.
-Én...Nem...Sajnálom!-Mondtam majd felkaptam a kocsi tetejéről a könyves dobozt és a ház ajtajához siettem.
A kezem remegett az idegességtől, de végül bele találtam a zárba.
Nagyot sóhajtva dőltem az ajtónak.-Én barom!!!Ronny-t kint hagytam!-Csaptam a homlokomra majd azzal a lendülettel kivágtam az ajtót.
A látványtól elröhögtem magam.
Jake a földön ült, Ronny az ölében és az arcát nyalta.
-Ronny!Lábhoz!-Füttyentettem a kutyámnak aki engedelmesen odaügetett hozzám.
Aztán oda mentem Jakehez.-Bocs...-Mondtam neki mosolyogva.-A nevem...Kelly...Kelly Rewards.
Jake feltápászkodott.
-Jacob Black...De már tudod.Bár tudnám honnan.-Mondta.
-Gyors bepakolok...Ha addig megvársz akkor utána elmondok mindent.-Mondtam.
-Segítek.-Mondta Jake majd a válaszomat sem várva kivett egy dobozt a kocsiból.
Negyed óra alatt behordtuk a dobozokat.
A nappalimban ültünk.Jake a fotelben és meg a kanapén, Ronny az ölembe hajtotta fejét és elszunyókált.
-Szóval?-Kérdezte Jake.-Honnan ismersz?
-Hát...Ez...Nem egyszerű...És hihetetlen is...Nem hinnél nekem.-Mondtam zavartan mosolyogva.
-Egy próbát megér.-Mondta Jake.
-Hát...Rólam és a származásomról van szó.Mindent tudok Rólad.Hogy alakváltó vagy, hogy van egy falka amiben benne vagy és hogy...Bevésődtünk egymásba.-Vágtam bele a közepébe.
Jake szemei elkerekedtek.Nem tudta mit mondjon.-Mert...Mi vagy...Te?-Kérdezte.
-Inkább úgy hogy mi voltam.Angyal voltam és még részben vagyok is.A Legfelsőbb Lény küldetéssel bízott meg: Meg kell találnom a Bevésődésem, azaz Téged és boldoggá kell tennem.-Mondtam.-Még ha hihetetlenül is hangzik...
-Hát...Ha vérfarkasok és vámpírok vannak...Akkor miért ne lennének angyalok is?!-Mondta Jake.
-De egy dolgot tudnom kell!...A Legfelsőbb Lény említett valami háborút és szerelmet...Két fontos embert...vagyis egy farkast és egy...vámpírt.Akik ellentétes oldalakon állnak...Én a farkast szeretem.Vagyis Téged.De ez a bizonyos vámpír...Engem "szeret" és át akar majd változtatni...Röviden és tömören: Miattam fog kirobbanni egy háború...A Szerelem Háborúja.-Mondtam.
Jake döbbenten hallgatott végig.
-Erre mit kell mondaom?...Én...-Kezdett bele majd felállt.Egész testében remegett.
-Jake-Jake-Jake!-Pattantam fel.Odarohantam hozzá és átöleltem.-Nem változhatsz át itt...-Suttogtam a mellkasába.
-Kelly...Én Rád vártam évekig...-Mondta.Remegése csillapodott.-Te vagy a Lenyomatom.-Mondta.
-Tudom Jake, tudom...-Mosolyogtam rá.-Én pedig Rád.-Mondtam.
-Mennem kell...A falka...és az apám is vár rám.Holnap találkozhatunk?-Kérdezte.
-Igen.Gyere át amikor csak akarsz.-Mosolyogtam rá.
-Szia!-Suttota majd elengedte a kezemet.
-Szia!-Intettem neki.Majd becsukódott utána az ajtó.
Este kilenc volt amikor boldogan kimásztam a zuhany alól.Felvettem a pzsamámat és átmentem a szobámba.Ronny kíváncsian felemelte a fejét ahogy kinyílt az ajtó.
Bemásztam mellé az ágyba majd simogatni kezdtem.
-Gyönyörű ez a nap Pajti!-Mondtam majd megöleltem.
Aztán elhomájosult minden, a testem elnehezült, az agyam eltompult, már nem tudtam gondolkozni...Aztán belezuhantam a sötétségbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése