2010. június 21., hétfő

2.Fejezet: Egy csodás nap

Reggel egy tüsszentésre keltem.
Annyira megijedtem a hirtelen jött, hangos zajtól hogy leestem az ágyról.A könyökömet meg pevertem a fa ágykeretbe, aztán a padlóba.
-Áú...-Morgolódtam.Majd felnéztem.
Az ággyal szemben lévő kanapén Jake ült.
-Neked is jó reggel!-Állt fel majd felhúzott.
-Neked is...-Motyogtam majd hasra vágódtam az ágyon.-Hány óra?-Kérdeztem fejemet befúrva a takaróba.
-Kilenc.Bocs hogy felkeltettelek...-Ült le az ágy szélére.-Csak hiányoztál.
-Semmi baj...-Fordultam a hátamra.-Te is nekem...És úgy tűnik Ronnynak is.-Néztem a kutyámra aki a kanapén állt, farkát csóválta és minket bámult lihegve.
-Ja...Úgy letámadott amikor bejöttem az ablakon...majdnem rá ug...-Kezdett bele.
-Hogy mi van?!Az ablakon???-Ültem fel.
-Oops...Kicsúszott...-Sütötte le a szemeit Jake.-Bocs...
Ilyenkor olyan volt mint egy kisgyerek egy alapos szidás után.
-Semmi baj!-Mosolyogtam rá.-Csak máskor inkább az ajtót használd...Az erre járók nehogy azt higgyék hogy valami betörő vagy...vagy leskelődő...vagy...Perverz!-Mondtam.
-Én?!Perverz?!-Kérdezte Jake álszent arcot vágva.
-Hát...Ki tudja?!-Álltam fel.Egy rövidnadrágban és egy fekete topban aludtam.
A szekrényemhez mentem és kivettem egy zafír-kék pólót, egy fekete farmert és egy fekete pulcsit.Fogtam a fehérneműt és átflangáltam a fürdőbe.
Hajgumiért még vissza kellett jönnöm.
-Gyorsan lezuhanyzom...Addig nézz tévét...vagy akármi.-Mondtam futólag Jakenek.
-Oké.-Bólintott Jake.
Aztán el is tűntem a fürdőben.
Negyed óra alatt végeztem.Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajamat, kisminkeltem magam és felöltöztem.
-Kéész vagyok.-Mentem vissza a szobámba.
Jake Ronnyval játszott.
-Komolyan mondom...Olyan vagy mint egy nagy gyerek!-Mondtam mosolyogva.Majd a csípőmre tettem kezeimet és megráztam a fejemet.
-Kösz...Sokan mondták már!-Mondta Jake majd egy újabb párnát vágott a Borden Collie-hoz...
Amikor abba hgyták a játékot leültünk a kanapéra.
-Öhm...Kelly!-Nézett rám Jake.
-Hm?-Kérdeztem.
-Hogy...hogy haltál meg?...Mi történt?-Kérdezte félénken.
-Óh...Hát...-Nyeltem nagyot.-Tizennyolc évig L.A.-ben laktam a családommal...Aztán egy januári éjszakán egy buliból mentem haza...Egy kicsi, kihalt utca volt az egész és...két srác...-Mondtam.Szemeim elfátyolosodtak.-Elkapott és megerőszakolt...Aztán megkéseltek.-Mondtam majd felhúztam a pólómat.A mellkasomon egy félhold alakú heg volt.-Itt...Itt szúrtak meg.Átjukadt a tüdőm és...-Sóhajtottam.
Jake óvatosan hozzáért a heghez...
-Ez a legrosszabb emlékem...-Sóhajtottam.-De ne beszéljünk erről!-Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
-Oké...Bocs.-Dőlt hátra Jake.
-Semmi baj...-Dőltem hátra én is.-Ma mit csináljunk?
-Beszélgessünk...Alig ismerjük egymást.-Nézett rám Jake.-És a környéket is megmutathatnám.
-Oké!-Bólintottam.Akkor induljunk!...Mehetnénk gyalog?...Közben Ronnyt is megsétáltatnám.-Néztem a kutyusomra.
-Nem látom akadályát.-Állt fel Jake.
A pórázt felcsatoltam a nyakörvére, felvettem a fekete bőrkabátom és a Converse tornacipőmet.Aztán indultunk is...
Rengeteg szép helyet láttam és jókat beszélgettünk Jakkel.
Mesélt a falkáról, aminek a neve, Északi-Falka és a vámpírokról is.Mesélt régi szerelméről, Belláról és a Cullen családról is.Eközben megismertük egymást is és mondanom sem kell...
Ronny még jobban megszerette Jaket.
Egész nap kint ültünk a parton és az erdőt jártuk.Ronny nem volt fáradt.Jókedvűen szaladgált az óceánparton bele-bele rohanva a hullámok játékába.
A végére olyan csapzott volt mintha szakadna az eső, de nem zavartatta magát.
Megrázta magát, össze vizezve minket.
Ezen persze jót nevettünk.
Jake nagyon a szívembe lopta magát.Már most, egy nap után is szerettem.
És Ő is engem ahogy észre vettem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése